Szövet
Helyszín
Hévíz
Funkció
GYÓGYFÜRDŐ , STRAND, KÓRHÁZ, HOTEL
Nettó terület
64700 m²
Tervezés éve
2026
Hévízi Tófürdő fejlesztése
A Szövet a Hévízi Tófürdő fejlesztését a teljes gyógyhely léptékében értelmezi: a Hévízi-tavat, a Tófürdőt, a Szent András Reumakórházat, a Festetics Fürdőházat, a Hotel Spa Hévízt és az ezeket összekapcsoló parkot egyetlen rendszerként kezeli. A fejlesztés alapvető kérdése ezért nem egy új épület formája, hanem az, hogyan szervezhető egységbe a gyógyítás, a rehabilitáció, a fürdőzés, a szállás és a rekreáció úgy, hogy közben a tó maradjon a hely természeti és identitásbeli középpontja. A nagyobb érkezési, parkolási és műszaki funkciók a parttól távolabb koncentrálódnak, a tó közvetlen környezetében pedig elsősorban azok a funkciók maradnak, amelyek valóban igénylik a víz közelségét.
A koncepció középpontjában a használók mozgása áll. A turisták, a medical wellness vendégek, a szállóvendégek, a fekvő- és járóbetegek, a dolgozók és a gazdasági kiszolgálás eltérő útvonalai határozzák meg a funkciók helyét, a bejáratok rendjét, a tömegek elmozdulását és a belső-külső átmeneteket. Az alagsori folyosó, a fedett hidak, a tornácok és a pavilonokat összekötő közlekedők folyamatos, akadálymentes hálózatot alkotnak. A kapcsolatok csak ott fonódnak össze, ahol azt a működés indokolja; máshol a különböző használói és üzemi rendszerek tisztán elválnak egymástól. A közlekedés így nem kiegészítő elem, hanem a telepítés és az építészeti forma egyik elsődleges szervezője.
A Szövet építészeti karaktere két helyi előképből építkezik: a kórházi villasor rizalitos tömegrendjéből és a tóparti fa öltözőpavilonok telepítési logikájából. A történeti szerkesztés kortárs átiratában a funkcionális traktusok önálló pavilonokká válnak, a közöttük kialakuló sávok pedig folyosóvá, híddá, tornáccá, előtérré, váróvá vagy pihenőtérré alakulnak. A tömegek helyzetét a működés, a meglévő fák, a terepszintek, valamint a parkhoz és a tóhoz fűződő viszony alakítja. A jelentős program így kisebb, emberi léptékű egységekre bomlik, amelyek között a táj és a közlekedési rendszer folytonosan továbbhalad.
A park ebben a rendszerben önálló térszervező elem. A pavilonok közötti térközök, a megnyitott földszintek, a tornácok, a teraszok és a hidak fokozatos átmenetet teremtenek a belső terek és a táj között. A magasban vezetett összeköttetések alatt a növényzet, a gyalogos útvonalak és szükség szerint az üzemi közlekedés is folytatódhat. Az új épületek és kapcsolatok igazodnak a jelentősebb fákhoz, miközben a bontások helyén új parkfelületek, udvarok és átlátások jönnek létre. A tó, a park és az épületek így nem különálló rétegekként, hanem egymást alakító térbeli rendszerként működnek.
A fejlesztés a meglévő épületállományt építészeti értéke, állapota és továbbhasznosíthatósága alapján kezeli. Megmarad és megújul a történeti kórházi villasor, a Hotel Spa Hévíz védett épületállománya, a történeti fa öltözőpavilonok, a T–C és T–D pavilon, valamint a Festetics Fürdőház vasbeton váza. A bontások az értéket nem képviselő vagy az új működést akadályozó elemekre koncentrálódnak. Az új beavatkozások ezért nem egy üres helyzetből indulnak, hanem a meglévő szerkezetek, útvonalak és építészeti karakter továbbírásából.
Az új pavilonok elsődleges anyaga a fa. A kisebb, cellás funkciók CLT-rendszerrel, a nagyobb fogadó-, medence-, pihenő- és közösségi terek ragasztott fa pillérekkel és tartókkal készülnek. A látszó faszerkezet a térarányokat és a belső atmoszférát is meghatározza, a nagy üvegfelületek pedig vizuális kapcsolatot teremtenek a parkkal és a tóval. A tornácok, galériák, teraszok és megnyitható homlokzatok klimatikus átmeneti tereket képeznek; a külső árnyékolók és fa lamellák mérséklik a nyári hőterhelést, a szellőzőkémények pedig támogatják a nagyobb közösségi és pihenőterek természetes átszellőzését.
A fenntarthatósági stratégia elsődlegesen a megtartásra, a takarékos területhasználatra és a szezonális működésre épül. A fövenyek, stégek, teraszok és megnyitható pihenőterek nyáron növelik a kapacitást anélkül, hogy egész évben temperált többletterületeket kellene fenntartani. Az új épületek hőellátása elsődlegesen a Hévízi-tó kifolyó vizének hőtartalmát hasznosító víz–víz hőszivattyús rendszer továbbfejlesztésére épül, a megfelelő tetőfelületeken pedig fotovoltaikus panelek helyezhetők el. A pavilonos szerkesztés egyben a szakaszolható kivitelezést, az önálló üzemeltetést és az egyes egységek későbbi átalakíthatóságát is támogatja. A Szövet ezért nem egyetlen formai gesztus, hanem különböző sűrűségű terek, épületek és útvonalak együttese. A projekt a gyógyhely meglévő szerkezeteiből, a használat logikájából és a tó körüli táj folytonosságából épít fel új rendet.