Az egyetemi klinikák épületeit a XIX-XX. század fordulóján építette a város, a tervezők Hauszmann Alajos, Korb Flóris és Giergl Kálmán voltak. Az épületegyüttes az elmúlt ötven évben többször is bővült – sokszor az eredeti tervek szellemiségét figyelmen kívül hagyva –, ma országos jelentőségű műemlék. A bruttó 28000 négyzetméteres Transzplantációs Központ az épületegyüttes legnagyobb eleme lesz, építési területnek a környező három utca és a Mikó-kert által határolt óriási park dél-nyugati pontján lévő „L” alakú sarkot jelölték ki. A tervezési program három nagy egységre tagolódik: járóbeteg ellátásra, transzplantációs hotel-egységekre (vese, máj, tüdő), illetve az ezeket kiszolgáló műtőszintre.
A tervezett épület Kolozsvár egyik legnagyobb, így városi léptékben is meghatározó épülete lesz, magaslati elhelyezkedése a város több pontjáról is láthatóvá teszi tömegét. Az épület emellett a meglévő kórházi tömbök utolsó elemeként valósulna meg, azaz különös fontosságú a kisebb épületekhez való viszonya. Ez a két szempont egy egyszerű tömegű, kompakt ház képét igényli, mely egyfajta origóként fogja karakterizálni környezetét. Annak ellenére, hogy a kijelölt telek bonyolult kontúrja, tompaszögű sarka, lejtős felszíne egy szabdalt tömegű épület-megoldást predesztinál, a terv mégis visszafogott összképet mutat. Ezt erősíti a fenntarthatóság, illetve a gazdaságos üzemelés fokozott igénye, melyekből kevés külső lehűlő felület következik.
Az egyszerű tömeget a homlokzat markáns plasztikája ellensúlyozza. Az épület a múlt századi szép és részletgazdag téglaépítészet kortárs átiratát kívánja megteremteni, ami kapcsolatban áll a szomszédos régi épületekkel, annak ellenére, hogy a tervezett ház tömege, nagysága nem tud illeszkedni hozzájuk. A homlokzaton kifutó födémlemez és a téglából készült lamellák az ablakfelületek árnyékolását segítik, a vékony homlokzati szerkezetek filigrán hatást keltenek. Az épület és a város viszonya kettős. A főbejárat előtt létrejövő tér (piazza) egy új lehetőség a környékbeli lakóknak: itt lehet pihenni, sétálni, kutyát sétáltatni, találkozni. A piazza lejtős zöldfelülettel kapcsolódik a szomszédos kis templomhoz, ezt a zöldfelületet szintén városi parkként képzeltük el. Az épület a Victor Babes utca felé szintúgy egy lejtős zöldfelülettel kapcsolódik, így az épület látványa kevésbé lesz monumentális; ez a terület nem nyilvános, de a fákkal benőtt rézsű szép látványt nyújt az utca felől. A lejtős terep lehetővé teszi, hogy a -1 szinten lévő funkciók a Babes utca felé ablakokkal rendelkezzenek.
A külső kompaktság az alaprajzi kialakításban is megmutatkozik: a közlekedők hossza minimális, ami jelentősen lerövidíti a betegszállítási útvonalakat. Az épületet két függőleges lépcsőházi torony szolgálja ki; mindkettőben a lépcsőn kívül két-két betegszállító lift, ill. egy-egy teherlift található. Ezekből a tornyokból az összes funkció közvetlenül elérhető, illetve az ezek közötti kapcsolatok is megteremthetők. Az épület funkcionális rendje horizontális elrendezésű. A két garázsszinten 155 gépkocsi parkolhat. Ezek a szintek bővíthetők egyrészt az épület előtti piazza, másrészt a szomszédos zöldfelület (templom mellett) alatti résszel; az így kihasznált területekkel a meglévő épületek közötti parkolók zsúfoltsága is csökkenthető. A földszint, illetve az alatta és felette lévő szintek bonyolítják a legnagyobb forgalmat, ennek segítésére egy különálló lépcső szolgál. A főbejárat mellett kapott helyet a központi nagy betegirányító, de mindegyik részleg külön bejárati adminisztrációval is rendelkezik. A 2-5 szintek tartalmazzák a betegszobákat, melyek legtöbbje a külső homlokzatra néz. A belső udvar felé az orvosi szobák, vizsgálók, nővérszobák kerültek. Az ellátáshoz szükséges egyéb terek a középső blokkokban kaptak helyet (nővárállások, teakonyhák, raktárak, stb.). A tervezett épület vasbeton pillérvázas 7,8 x 7,8 méteres raszterrel, mely a lépcsőháznál egyik irányban 9 méterre nő. Ez a raszter jól tudja fogadni a kórtermek nagyságát, ill. a parkolóállások számára is optimális. A tömeg a felső, gépészeti szinten lép vissza egy fél raszterrel, az így kialakult tetőfelület ad helyet a heliport szükséges területének.
A homlokzat meghatározó anyaga a tégla, mely a nyers vasbeton födémlemezekkel együtt évtizedekig tartósságot biztosít, szükségtelenné téve a homlokzat gyakori felújítását. Az üvegfelületek mellett nyitható homlokzati mezők húzódnak, melyek vékony kerámiaburkolatot kapnak. A homlokzati szobák így nem teljesen üvegezettek, de a középső nagy üvegtábla megfelelő és elegáns bevilágítást biztosít. A külső homlokzati építészeti elemek (kiugró födém és téglalemezek) elősegítik, hogy a homlokzat ne melegedjen fel. A kiugró födémek a homlokzat előtti sávban áttörtek, ami lehetővé teszi a levegőáramlást, ami szintén gátolja a felmelegedést. A belső udvar homlokzata nem kapott a külsőhöz hasonló plasztikus kiképzést, hiszen itt nincs közvetlen napsugárzás és itt inkább a fény bejutását kell elősegíteni.