A fenntarthatóság a mai korszellem egyik legfontosabb alakítója, és ennek építészeti következményei elkerülhetetlenek. Ez alapján hoztuk meg a döntést, hogy egy jó állapotban lévő, védett homlokzattal ellátott, épített örökséget magában hordozó épületet, nem szeretnénk lebontani. Hisszük, hogy a felelős fogyasztás inkább hozzáállás, mint hatékonyság kérdése, és erre a kérdésre tervünk a lehető legtöbb meglévő épületszerkezet megmentését, passzív gépészeti rendszer kialakítását, napelemek telepítését, a zöldfelületek maximalizálását ajánlja.
A transzhistorikus állapot létrehozása egy, már a múltban létező „eszköz” újrahasznosítását, újrahasználását jelenti. Ez többféle módon történhet, értelmezésünkben nem feltétlenül anyagi szempontból alkalmazható, sokkal inkább jelentheti például egy archaikus tér átértelmezését. Ilyen például a kerületre jellemző bérházak gangos belső udvarának megidézése, mely tervünkben az Üllői úti új épület aulájának a tere. Ez a tér bár funkcionálisan és léptékét tekintve új, kortárs megközelítést mutat, térhasználati asszociációk által bárki számára érthetők, felismerhetők, mivel kultúrálisan beágyazottak.
A meglévő dohánygyár épületét is ebben a szellemben kezeltük, a lehető legnagyobb mértékben megőrizve az eredeti épületet, hogy épített örökségünk értékei új funkcióval, új értelmezési rétegeken keresztül ugyan, de tovább éljenek. Transzhisztorikus törekvés eredménye egy már a múltban bevált technológia újragondolása is, mely a meglévő épület fénykutainak létrehozásakor jelenik meg épületünkben. A kialakított fénykutak a kéményhatást kihasználva passzív szellőzést és hűtést generálnak az épület teljes keresztmetszetében, az üvegházhatás miatt pedig a duplafalú kémények falai között akár 90 fokra is felmelegedő levegő légmozgást indukál az épület egészében, átszellőztetve azt.